Merry Christmas...

Sziasztok!:))
Tudom régen volt rész, de vagy, 10 dolgozatott írattak velünk utolsó héten... logika -.-"
Na mindegy...
Ennek a bejegyzésnek nem is erről kell szólnia, hanem arról, hogy boldog karácsonyt kívánhassak az én drága olvasóimnak:)) Tehát, Boldog Karáccsonyt és Kellemes Újévi ünnepeket!:)) <3

Itt van néhány, kedvenc karácsonyi számom:

• Justin Bieber - Silent Night
• Justin Bieber - All I Want For Christmas Is You
• Justin Bieber - Christmas Love

Boldog Karácsonyt!

xx

~Lisa

#6 Joy...

Szerda

*Justin szemszöge*

...beszáltam a kocsimba, és elindultam a suliba. Nagyon szar kedvem van. Az egész tegnapi dolog, kicsit kiakasztott. Miért nem tudja megmondani a nevét?? Mármint...hogy lehetnek egyesek akkora formák, hogy megütnek egy lányt? Hát ez azért...érzitek a szarkazmust?
Leparkoltam és a táskámat a vállamra véve, indultam a nagy kapu felé. Ryan intett, hogy menjek oda hozzájuk, de most valamiért nem kívánta a cigit. Biztos beteg vagyok...Nem tudom mi bajom lehet.
Egyáltalán mit érdekel engem...őőő....az a csaj. (Mivel a nevét még mindig nem tudom.) Pedig már mindent kipróbáltam, hogy kiverjem a fejemből...például: fejen álltam, meg tévéztem, meg cigiztem, meg egy kis drogot is szívtam...sőt! O-o-ol-olvas-olvastam. Brrr! Egy könyvet. Egy teljes lapot. Az volt a címe, hogy: Bevezető. Rettentő unalmas, senkinek sem ajánlom.
Na, igen próbálkoztam, de semmi haszna nem volt. Alexis-t is felhívtam, hogy ráér-e, de sajnos a válasza, nem volt (Alexis nem a barátnőm). Ezért egymagamban tévézgettem.
Bementem abba a dohos osztályba és helyet foglaltam. Pár perc elteltével megszólalt a csengő és kezdetét vette a...izé...óra.

Szünetben...

Mind felálltunk és elkezdtünk kiözönleni az udvarra. Én Ryanék után baktattam ki az osztályból amikor észre vettem, hogy a biosz teremből most jönn ki A Csaj Akinek Nem Tudom Nevét (ACSANTA). Hát igen...ez így nagyon hülyén hangzik...A lényeg, hogy láttam ahogy-asszem- Willel jönnek ki a teremből. A szememet rajtapihentettem....egyszerüen nem tudtam róla levenni a pillantásom. Gyönyörü volt.
Hosszú, hullámos barna haja dereka közepéig ért. Egy sapka is ékeskedet rajta. Feket farmer (mért nem lepődök meg?) és egy fekte-fehér, vízszintes csikozású hosszú-ujju volt még rajta. Nekem pont háttal állt, így minden testrészét milimérerről-milimérre jól megfigyelhettem. Meg kel  mondjam, nagyon jó csaj.
A stirőlésből (hm milyen dejavu érzésem lett hirtelen ) az ugrasztott ki, hogy valaki ráugrott a hátamra.
- Szia Jujukaaa!-felismertem ezt a nyávogó hangot.
- Dugulj már el!
- Mi a baj Jujuka?
- Ha mégegyszer így hívsz, örökre elfelejthetjük egymást.- mondtam Alexisnek, halál komolyan.
- Ugy se bírnád ki nélkülem-villantott egy győztes mosolyt.- ahoz túl jó vagyok-kacsintott.
- Nem kell agondnód afelöl, hogy kibirom-e vagy nem. De ha most meg kérhetnélek, kérlek menj el.
- Szia Jujuka-kinyirom ezt a ribancot...a fogadás óta egyfolytában a nyakamon lóg.
Lemaradtatok mi? Akkor elmesélem...
Szóval...kb. egy hónapja fogadtunk Chrissel, hogy aki kevesebb felest húzz le mint a másik, annak 1 hétig Alexis-t kell kényesztetnie. Ez azért nem főnyeremény mert Alex küülsejével semmi baj, de retentő idegesítő. Természeteesn Alexnak azt mondtuk Ő a fődíj meg minden és a hülye bevette.
Visszatérve a lényegre, én vesztettem. És a 1 hét helyet már több mint egy hóbapja nem hagy békén.
Közben kiértünk az udvarra a srácokkal.
- Biebs kérsz egyet?
- Aha, kösz.-fogalmam sincs miért, de reménykedve (?) néztem a biciklitároló felé. Senki nem állt ott. "Bieber ébredj fel! Leszar. Nem tünt még fel? Nem fogja elmondani a nevét. Hiába fogod lehisztizni érte a csillagokat is, akkor se fogja. Fogad el!" Nem is a neve érdekel..."Hazudj magadnak is..." te meg maradj csöndben.
- Haver jól vagy?-kérdezte Chaz.
- Igen, miért?-néztem rá értetlenül.
- Hát, mert itt motyogsz minden félét.- nem méltattam válaszra. Szívtam egy utolsót a cigimből, eltapostam és minden szó nélkül, bementem.

Órák után

A kocsikulcsom a kezembe vettem és elindultam a perkoló felé, de belebotlottam valakibe. Elejtette a papirokat amiket a kezében tartott, ezért elkezdtem segíteni neki fölszedegetni.
- Bocsánat, én csak...-ráemeltem a tekintetem és olyan öröm járta át a testem, hogy az leírhatatlan. Talán azért mert egésznap meg akartam kérdezni a nevét.- ...elgondolkodtam.
- Semmibaj -és folytatta az útját.
- Kérdezhetek valamit?-megtorpant, de nem nézet a szemembe. Ezt egy igennek vettem, és elindultam felé és közben feltettem azt a kérdést ami már egy ideje már nagyon foglalkoztatt- Hogy hívnak?- és megálltam tőle egy fél méterre, de nem válaszolt- Mért nem akarod elmondani?-fujtam ki a ben tartot levegőmet.
Ő lassan megfordult, de a fajét még mindig lehajtva tartotta.
- Mivel semmi közöd hozzá.
- Ennyire titkos?-kérdeztem egy mosollyal. Ő csak bologatott- És ha te is kérhetnél tőlem bármit?
- Bármit?
- Igen. Na akkor elmondod?
- Joy, Joy Golten -és ezt így kellet kiszednem belőled? Olyan nehéz volt ezt megosztani velem? Jó mindegy, nyugi...
Beállt közénk egy fajta csend. Nem az a kínos csend, hanem valami olyas féle, hogy egyikünk se tudja, hogy most mit mondjon. Végül én törtem meg a csendet.
- Akkor most kérhetsz tőlem valamit.
- Majd...- hogy érti azt, hogy majd? Majd egy egyszerű mozdulattal megfordult és elment.
Szóval Joy Golten. Tetszik ez a név. Olyan titokzatos...pont mit Ő.Valahogy éreztem, hogy elfogja mondani. Jó az igaz, hogy most cserébe kérhet tőlem akármit, de igazán megérte,én mondom (ki más mondaná?...).
Beszáltam a kocsimba (ami megjegyzem egy fekete Range Rover), és elindultam haza. Otthon letettem a táskám az előszobába a kulcsot pedig a kis asztalra, majd felmentem a szobámba. Már egy ideje egyedül lakok, szóval senki nem mondja meg, hogy mit hogyan csináljak.
Lefeküdtem az ágyamra és egyetlen szó járt a fejemben...pontosabban egy név: Joy
Nem tudom mire föl, de most különlegesnek érzem magam. Biztos nem sok embernek nyílik meg ennyire. Jó hát ez nem olyan nagy cucc, de most tegye fel a kezét az akinek elmondta. Szerintem csak Willnek (?) és Mi-Mi mi is a neve? Ja igen... Mirandának mondhatta el. És ne felejtsünk ki engem.

Kb. 2 órán keresztül nyomkodtam a telefonom. Jött néhány üzim nem tudom hány millió ismerős jelölésem és annál is több értesítésem. És ez még csak facen volt. Twitteren...hát azt hosszú lenne elmondani. De azért azzal eldicsekedek, hogy bekövettek- csak ma- 157-en. Na jó volt már több...

Meguntam ezért bekapcsoltam a tévét és miközben néztem elaladtam. 

Joy, Joy, Joy, Joy...

Hi.:))

Tudom nem gyűlt össze a 2komi, de nem is vártam, mivel eléggé rövidke lett az előző rész. Remélem ez elnyerte a tetszéseteket.:)) 

A részről...

Csak szerintem történt itt valami?:DD Lenne a résszel egy kapcsolatban kérdésem:

• Szerintetek miért mondta el a nevét (Joy) ilyen könnyen?

A következő rész 3komi után hozzom (állatalában 2-őt szoktam kérni, de kiváncsi vagyok, hogy összegyülik-e).:)) 

xx

~Lisa

5# rész: Miért? 2/2

*Joy szemszöge*

Megütött...Ez a vadállat megütött! Még ismit képzel ez magáról?

Oké, akkor játszunk így...valami frappáns kellene. Valami...

És ekkor megjelent, az a gyerek aki a buli estéjén ott volt Will-el. Asszem Justinnak hívják...

-Már arra a szintre süllyedtél le, hogy lányokat versz?- nagy szemekkel néztem, hogy mégis mit keres itt, mikor én éppen védeném meg magam (utálom, ha valaki(k) beleavatkozik az ügyeimbe).

- Mit avatkozol bele a dolgaimba? Tűnj el, mert nem állok jót magamért! Mellesleg...majd akkor beszélj, ha te valamivel jobb lennél.- ez meg még is mit jelentsen? "...majd akkor beszélj, ha te valamivel jobb lennél." ezzel azt akarja mondani, hogy az a fiú aki engem megmentett, ugyanolyan mint ez az alak? Kétlem...bár lehet, hogy van benne némi igazság...

- Oké, gyere.- majd elkezdet felém közelíteni és kezét felém nyújtotta, de...

- Nem, nem TE mész,-mutatott rá- Ő marad.- ezt kikérem magamnak. Én nem vagyok holmi tárgy, hogy megmondják, hogy jelent pillanatban hol maradjak. Engem aztán ne sajátitson ki senki...

- Mert miért marad?
- Mert van egy kis, elintéznivalónk.- he? Milyen elintéznivalóról beszél? Nem is ismerem, az ég szerelmére, valaki megmondaná, hogy mégis mi a...szóval, hogy mi folyik itt?
- Nekem nem úgy tűnik...
- Na, most már ne játszd a fejed. és menj el!- ez a pasi sincs képbe a nyelvtannal. Mindegyikőjüknek elkéne menni, nem csak Neki (T/3. ilyen nehéz ez?).
Justin felválltva nézet rám és arra a hapira.
- Mi ártott neked, hogy nem birod elengedni?- kit érdekell! Tűnjön el mindkettő az életemből és hadd szívjak el egy redvás cigit!
- Semmit. Abszolute semmit. Csak van nálla valami ami nekem kell.-lássuk csak életem tuti nem kell neki. A ruhatáram nem rá tervezték...mégis mi a jó fene lenne nállam ami neki kell?
Hirtelen Justin rávágot a hapsi nyakára, és ennek következtében elájult. Majd az engem tartó pasit is lerendezte. Olyan hirtelen történtek az esemének, hogy észre se vettem mikor már a csuklómat szorítva futunk (?). A park kapuja felé érve lelassított és megállt.
-Jól vagy?- és bíztatoan elkezdte a felkaromat simogatni (bár engem ez eléggé irritált).
- Öö...-"Joy! Magabíztosabban!"- Kösz- mondtam, és már mentem volna amikor, megfogta a kezem- Ha nem tűnt volna fel mennék...-förmedtem rá nem túl kedvesen. De kimondta, hogy az akarok vele lenni.
- Csak meg szerettem volna kérdezni a neved...- nem tök minegy? Hadd már békén!
- Mi közöd hozzá?- "Úgy van Joy...bár egy picit bunkób is lehetne..."
- Semmi, csak...
- Akkor ezt megbeszéltük...Szia!- majd sarkon fordultam és elmentem.
A legrosszabb az egészben az, hogy nem tudtam elmenni  az anyagért, mert annak a pasinak, meg ennek a mitugrásznak, kellet beleütni az orrát a dolgaimba.
Most biztos egy bunkó, taplónak néz, de nem állt szándékomban az a megoldás, hogy jó fejnek tartson. Egyébként is elegem van abból, hogy már nem tudom hány órája nem szívtam...Komolyan, tiszta ideg vagyok. Feltünt egy kis blot ahova egyből bementem és vettem egy doboz cigit. Miután kiléptem az ajtón egyből meggyújtottam az egyiket és mire haza értem, már semmi nem volt belőle.
Beletettem a kulcsot a zárba, majd egy kattanás után lenyomtam a kilincset és bementem a házba. meg néztem, hogy itthon van-e apa...Hál' Istennek nem tudom hol van! Felmentem a szobámba és lefeküdtem...hosszú volt ez a nap...

Sziasztok!:))
Itt az ötödik rész, második fele:)) Eredetileg hatodik résznek indult, de most így alakult. 
Tudom nem lett a leghosszabb, sőt. De a kövit,  rögtön felfogom tenni, ha ehez összejön a 2 kommi (tudom nem érdemelném meg).:// 
A részről...
Valaki kérte, hogy Justin is többet szerepeljen (legalább is nekem ez jött le belőle). Hát itt volt nem kicsi szerepe:DD
Amint látjátok ez ugyan az a szituáció Joy szemszögéből. (Ezt mondtam is az előző résznél.) Remélem jó lett és összejön a 2 komi:))
xx
~Lisa

ui.: Még soha nem írtam ilyen rövid részt.://

5# rész: Miért? 2/1

...valaki befogta hátulról a számat és, szinte minden végtagomat lefogta. Ösztönösen mocorogni kezdtem, de mind hiába.
- Nyugodj le!-szólt rám erő teljes hangon a férfi. Nem értettem...semmit sem értettem. Mi történik?
Aztán előjött egy csuklyás alak...
- Ha ide adod a pénzt, nem lesz bajod.-mondta, de a fejét véletlenül sem emelte rám.
- Milyen pénz?-komolyan nem tudom miről beszél.
- A drogot nem ingyen adják.- ooh! Szóval nekik kell a pénz amit hozztam Dave-nak és még az anyag is. Jó vicc...
- Nem én vagyok a Máltai szeretett szolgálat.-mondtam a legflegmább hangnememben.
- Nem kérdeztem, hogy ki, vagy mi vagy. Hanem kértem a pénzedet.
- Úgy nézek ki mint aki adakozó kedvében van? Nem adok én neked semmit...-majd egy óriási ütést éreztem az arcom jobb oldalán...

*Justin szemszöge*

Néhány ember úgy gondolja a Dark-park (ide Haloowen-kor szoktak ki jönni. Ezért hívják így), egy ilyesztő hely. Kivéve Haloowenkor...akkor az egészpark ki van világítva (logika...).
Sokszor jövök ki ide haverokkal, vagy csak úgy egyedül.Itt szoktam magamban lenni és "gondolkodni". Nem olyan okos dolgokon...nem. Csak olyan alapvető kérdéseken. Meg összeszedem a gondolataim. Kb. ennyi.
Most is itt vagyok, és gondolkodok. Eszembe jutott a múltkori buli. Nagyon-nagy volt. Volt sok ital, kaja, csajok meg csajok....ja meg voltak csajok. És persze ott voltak Ry-ék akik feldobták az egészet. Az ilyen bulikon szinte állatokként tudnak viselkedni.
Van itt egy eldugott kis "tisztás" (ugye tisztás nem lehet, mert ez még is csak egy park, hanem egy kis méretű, tisztás szerű, valami) hely, ahova szeretek menni, mert ott senki se talál meg. Erről a helyről csak én tudok...
Mármint ez a gondolat járt egy perccel ezelőtt a fejemben, de amikor meg láttam azt a csajt a buliról meg néhány srácot, teljesen lefagytam.
Mégis mit keres Ő itt ezekkel?
Láttam, hogy felesel velük (1 rosszpont) ami, bőven elég volt ahoz, hogy kapjon egyet. Azért nekem is van szívem szóval közelebb mentem, és amint jobban kivehetőbb lettem, mind rám néztek.
Nem tudtam mit, mondjak, vagy egyáltalán mondjak valamit. Ezért az első verziót választottam....csak nem lesz belőle semmi.
- Már arra a szintre süllyedtél le, hogy lányokat versz?
- Mit avatkozol bele a dolgaimba? Tűnj el, mert nem állok jót magamért! Mellesleg...majd akkor beszélj, ha te valamivel jobb lennél.-tudtam, hogy mire céloz, de próbáltam szövege második felét, figyelmen kívül hagyni.
- Oké, gyere.- indultam meg a zavarodott tekintetű lány felé (valami Joenak hívják. Még Will mondta...vagy nem is...).
- Nem, nem TE mész,-mutatott rám- Ő marad.
- Mert miért marad?
- Mert van egy kis, elintéznivalónk.
- Nekem nem úgy tűnik...
- Na, most már ne játszd a fejed. és menj el!- Félig a lányra, félig Rá figyeltem. Tudom, hogy milyne tud lenni, de azért Őt békén hagyhatná. Végülis nem ártott senkinek.
- Mi ártott neked, hogy nem birod elengedni?
- Semmit. Abszolute semmit. Csak van nálla valami ami nekem kell.-és megjelent az arcán egy perverz vigyor. Fogalmam sincs ilyenkor mire gondolhat, de ezzel a fejéval, olyan szinten felhúzott, hogy bevertem neki egyet. Mivel a reakciómra nem számított, kisé elkábult, és mivel gyorsak a reflexeim (én a mester) nyakon vágtam (és mint tudjuk, az említett test részen van egy bizonyos pont, amit ha megütünk, akkor az illető elájul). A Jessicát (vagy kit...) tartó pasit is elintéztem, egy hasba rugással (nem egy nagy "Was ist das?"). A többi a döbenettől, meg se bírt mozdulni (teljesen megértem. A "nagy kutyát" rég nem tette senki helyre). Az alkalmat kihasználva fogtam Jenit, és elszaladtam vele, el egészen a park kapujáig.
Megálltam és elengedtem.
- Jól vagy?-kérdeztem, és kezem felkarjára simítottam.
- Öö...-látszott rajta, hogy még nem igazán dolgozta fel az előbb történteket-Kösz.-csak ennyit mondot, és már készült elmenni, de én utánna kaptam-Ha nem tűnt volna fel mennék...- *kedves* gondoltam magamban, de nem vettem róla tudomást.
- Csak meg szerettem volna kérdezni a neved...-tudom, ilyenkor jönn az, hogy ezer féle képpen megkérdezzük, hogy "Jól vagy?" meg ilyenek...de már meg öl a kiváncsiság, hogy, hogy hívják.
- Mi közöd hozzá?- most mit kötöszködik? Meg mentem attól a vadállattól, erre itt felgmázik...ez nagyon bosszantó.
- Semmi, csak...
- Akkor ezt megbeszéltük...Szia!-és elment. Nem hiszem el. Tök rendes voltam vele, erre itt "bunkózik". *Na Justin ezt is jól benézted! Tudod nem kéne minden csajnál azt hinned, hogy eldobja az agyát érted...* Már megint pattog....és igaza van. Ezt jól benéztem...a másik felével már nem értek egyet.
Haza mentem és levetettem magam az ágyamra. Gondolatban ostoroztam magam...Hogy is képzelhettem, hogy majd pont Ő meghálája, ha segítenek neki...
Miért ilyen? Én csak jó fej akartam lenni...egyébként az, hogy "kedves" elég ritkán fordul elő... nállam.
Ami a legjobban zavar, az az, hogy miért nem volt képes megmondani a nevét? Olyan nagy titok vagy, mi?
Komolyan mondom nem értem ezt a lányt...
Nagy agyalásomba belefáratkoztam és pár per elteltével, elnyomot az álom. De a kérdés még mindig ott keringet a fejemben... Miért? 

Hi!:))

Amint igértem, 2komi=új rész:)) És meg érkezet. Remélem tetszett...tudom rövid lett, de azért remélem, hogy amilyen rövid legalább olyan jó:)) Ha bár ezt inkább ti döntsétek el:))

Köszönöm az 1700+ oldalmegtekintést és az 5 követőt bloglovinon...nagyon sokat jelent:'))

A következő részről annyit elárulok, hogy ugyan ez a szituáció lesz Joy szemszögéből:))

Végszóként pedig....2-3komi után hozom az új részt:))

xx

~Lisa

#Negyedik rész#

Másnap

Will mellet ébredtem. Nem nagyon emlékesztem, hogy miért is vagyok itt és, hogy mi volt tegnap. Semmire se emlékszek. 

Felültem, törökülésbe, és körbe néztem a szobában. Minden szépen a helyén volt. Majd pillantásomat magamra irányítottam. Egy lila cuccban voltam. Na várjunk! Én nem is így öltöztem fel tegnap reggel.

És eszembe jutott minden. Szószerint MINDEN! Az, hogy apa elöl menekültem ide és, hogy elfelejtsem a gondjaim, Will elvitt egy buliba Josh-ékhoz. Az, hogy anyit ittam, hogy alig álltam a saját lábamon, az, hogy találkoztam egy gyerekkel aki (elvileg) a sulinkaba jár, és enyi...inentől képzakadás. Bár nem is biztos, hogy ezek után volt valami...

Tekintetem ráveztem a melletem fekvő, Will-re. Anyira nem akarta a következő lépésem...

- Will kelj fel!-kezdtem el rázogattni.

- Na mi van már? már a saját szobámba se aludhatok nyugottan!-szólt rám erőteljes hangon.

- Ja bocs! Csak akkor inkább nem is szólok, hogy megyek.-majd kipantattam az ágyból összeszettem a sulitáskám, amibe belegyömöszöltem az éppen nem viset ruháim (a tegnapi sulis ruhámra gondolok), felvettem a cipőm és már indultam volna ki az ajtón. De Will utánnam szólt, hogy várjak. Az ajtóban összefontam a karjaim és figyeltem, hogy mit is csinál. Oda jött hozzám.

- Nem baj, hogy nem viszlek haza?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Én csak elmosolyotam.

- Dehogyis. Nem ugráltathatlak.-mondtam még mindig mosolyogva-Akkor majd hétfőn találkozunk a szokásos helyen, oké?

- Rendben. Amúgy lesz új anyag.

- Csúcs! Na szia, majd hétfőn!

- Szia!-lesétáltam a lépcsőjükön, majd kimentem az utcára, és utamat haza felé vettem.

Egész végig azon filóztam, hogy ha haza érek és apa megint otthon lesz akkor melyik a leghatásosabb rugás amivel kiüthetném. Na jó ez hülyeség..."Csak azt szeretném tudni, hogy hogyan tudnám megvédeni magam?" Tettem fel a költői kérdést magamban és mint tudjuk soha nem fogok  rá választ kapni. Nyilván egy csomó költő abba halt bele, hogy anyit gondolkodott az élet kérdésein amire nem kapot válaszokat, hogy inkább a könyebb utat választotta (vagy nem...). És ezért nevezik "költői"-nek, mert sosem kapok rá választ és minél többet gondolkodok rajta annál jobban bele fogok örülni (vagy nem...).

Észre sem vettem a nagy gondolkozásban de már 2 házzal túl mentem a miénknél. Félve (amit persze nem mutattam ki) ugyan, de magabiztosan tettem rá kezem a kilincsre, amit nagyon óvatosan lenyomtam. Az ajtó kinyillt, én meg beléptem rajta. Ugyan olyan ovatássággal zártam vissza, mint ahogy kinyitottam, majd körül néztem az alsó szinten. Hál'Istennek nem volt senki. AZ emeleten is körül néztem MINDENHOL, de senki. Megkönnyebültem dőltem le az ágymra. "Apa nincs itthon. Végre eljött azon ritka napok, amikor nem üt meg senki. Egész pontosan 3napig tuti." egyet kellet értenem magammal. Ha apa nincs itthon szombaton, akkor miért tolná haza a képét vasárnap? Hétfőn meg tök mindegy mert suliba megyek. Ő meg alszik kb.,... hát sokáig.

A napom további részében szépen kitakaritottam a házat, a szobámat is átrendeztem. Csak vicceltem sosem venném a fáradságot és rendezném át a szobám. Tökéletesen jó, így is. De azért valamenyit takarítottam.

Épp a kanapén ültem és tévéztem, mikor megszólalt a csengő. Oda mentem és résnyire kinyitottam. Szerencsére nem apa állt ott, ezért ajtót teljesen kitártam.

- Hát te?-kérdeztem meglepődötten.

- Hozztam.

- De Will mondta, hogy neki lesz hétfőn új anya, szóval most nem kell.

- Na ide figyelj! Nem olyan könnyű ám beszerezni, mint ahogy azt te gondolod.- kapta fel a vizet, de még időben laállította magát-Mindegy...akkor mikor kéred?

- Kedden.

- És hol?-kérdezte vigyorogva.

- Tudod te azt.-nevettem el magam.

- Jó akkor majd gyere 7-re oda.

- Ott leszek-mindketten intettünk a másiknak, majd én vissza helyezkedtem a kanapéra és tovább néztem valami horror filmet.

Mire a filmenek vége lett, már elég késő volt (pontosan este 11óra). Ezért a TV-t kikapcsoltam, az ajtót bezártam és készülődtem a lefekvéshez.

Hétfőn

Csak a tisztán látásért, vasárnap nem csináltam semmit. Csak tanultam egy kicsit. 

Most uton vagypok a megbeszélt hely felé, ami jelen esetben a parknak az a része ahol nincs világítás, és tök büdös szokot lenni (saját vélemény).

- Szia csajszi!-köszönt Will.

- Sziasztok!- Will mindenkinek adott a fűből, majd mindenki elszívta.

- Van még, kér valaki?-3 tették fel a kezüket, és köztük szét ossztotta ami még volt. Hát igen...Ő ilyen adakozó-lelkű-akkor 1hét múlva találkozunk ugyan itt. Lily te fogod hozzni! Heló!-majd mindenki, szét széledt és indult a saját sulijába (gondolom...). -Nem volt baj, hogy nem vittelek haza szombaton?-kérdezte mikor már eléggé eltávolodtunk a "bázis"-unktól.

- Nem.-adtam tömör választ, elöbb feltett kérdésére.
- Apád akkor nem volt otthon?
- Nem.- inenntől kezdve egyikünk se szólt a másiktól egészen a suliig, mivel ott várt minket Miranda- Szia!
-Sziasztok! 
- Hol voltál?-kérdezet rá Will a (szerinte) lényegre.
- Bocsi, de kiment a fejemből a mai nap...-Will nrm mondot semmit csak bement.-Ennek meg mi baja?
- Nem tudom...Menjünk órára?-váltottam témát.
- Hát mivel Mr. Durci -jólvan Miri- besértődött ezért menjünk csak.
- Oké.-és bementünk az iskola nagy ajtaján.

Szünetben...

Mindenki kivonult az osztályból egyenesen az udvarra. Mivel ez az óránk nem Will-el volt ezért elmentünk megkeresni, de mivel sehol nem találtuk, kimentünk, csak mi ketten. 
Mindketten elővettünk egy szállat és nekiálltunk elszívni.
Tekintetem megint találkozott, az Ővével. Ngyon ismerős volt valahonnan...hát az más, hogy már másodjára pillantunk egymásra, én arra gondolok, hogy úgy érzem már beszéltem vele. Vagy valami volt, csak nem emlékszem, hogy "mikor?", "hol?", és "miért?" lettem volna az Ő közelében és elgyedtem volna Vele valamilyen beszélgetésben. 
Visszafordultam Mirához, és megnéztem mit csinál. Hát persze, hogy a telefonját nyomkodta. nem értem mi olyan vonzó, egy...egy képernyőben, ami világít.
A becsöngetésre mindenki bevonult az iskola falai közé (Blee!).

 A suli után...

Mikor kiértem az életet adó friss levegőre, nagyon megkönyebültem. De sajnos visszatért a szorongásom, ugyanis haza kell mennem. Apához...
Nehéz szívvel indultam haza felé. Épp befordultam az utcánkon mikor nekiállt csörögni a telefonom. Megnéztem a kijelzőn és az Ő nevét láttam. Felvettem.
- Igen?
- Figyelj! A holnap nem jó. Gyere Most!
- Rendben. Sietek!- majd kinyomta. Elkezdtem futni (?), hogy minél előbb oda érjek.
Tudom, hogy nagyon türelmetlen tud lenni. 
Mikor oda értem nem találtam ott senkit. Ez most szórakozik velem? Úgy döntöttem, hogy ne érdekell és inkább elindulok haza. De ez a tervem, teljesen füstbe ment mivel....

Sziasztok:))
Itt a Negyedik rész. Tudom kicsit "titokzatos"-ra sikeredet, mivel sok helyszín nem derül ki, hogy konkrétan mi is, de ezt direkt így akartam:)) Sajnos kicsit rövid lett (szerintem).:// Azért remélem jól sikerült mert sokat fáradoztam vele.:))
A további részekben, nagyon sok olyan helyzet lesz, ami eléggé zavarosnak fog tűnni, de mindenről lehull a fátyol, ha elérek arra a bizonyos pontra, ami egyenlőre titok:))
Kicsit rosszul eset, hogy az elöző részhez, csak 1komi érkezet (de persze ez nem jelenti azt, hogy nem örültem neki), viszont volt egy-néhány pipa amiknek télleg, nagyon örültem:))
A következő részt, 2komi után fogom hozzni.:)) És most télleg megfogom várni amíg összegyűlik 2komi:DD
Love ya<3
~Lisa

#3 rèsz: A végzeted...

Már épp hátra akartam fordulni, de a bizonyos illető, összekulcsolta a kezeit a derekamon és ezzel megakadályozva azt, hogy megálapitsam ki is Ő.
- Ki vagy?-kérdeztem, dea hangom kicsit megremeget.
- A játszótársad.- sugta a fülembe, úgy, hogy én tisztán értsem, de a körülöttünk lévők ne hallják.
- Nagyon vicces. Megtennéd, hogy elengedsz?
- Nem.
- Hát akkor...- majd leszedtem magamról a kezeit és szembe fordultam vele.- Ismerelek?- nem akartam megkérdezni, de valamiért kicsúszott a számon.
- Nem tudom-és elkezdet úgy röhögni, mint egy idegbeteg. Na jó...ez a gyerek egy "kicsit" betéphetett, szóval sarkon fordultam és ott hagytam.
Will után kezdtem kutatnni, de sehol se találtam. *Próbáld meg felhívni!* szólalt meg a tudatalatim. A tanácsot megfogadva, bepötyögtem azt a bizonyos számot.....
Csörgettem egy ideig, de nem vette fel. Na és most  mit csináljak? Úgy döntöttem, iszok egy kicsit. Utam akonyhába vezetett, ahol töltöttem magamnak valami erős italból. Elég jól becsíptem, de azért még eszméletemnél voltam.
Már 40perce nem találom sehol Willt. Megint elindultam egy italért a konyhába. Ki vettem egy poharat a szekrényből és töltöttem abból, amiből még nem ittam (megjegyzem nem volt túl sok választásom). Viszont valaki, kezei fogva tartottak. Felismertem ezeket a kezeket, úgy, hogy vettem a bátorságot és rá kérdeztem, hogy miért nem "enged el".
- Mert akkor elmennél.
- Pontosan ezt szeretném.
- És épp ezért nem engedlek el.
- Pedig jól tennéd.
- Most fenyegetözni akarsz?- kérdezte egy kis gúnyal a hangjában.
- Nem, csak megkértelek, hogy engedj ki.
- Azt várhatod-és egy puszit adot a nyakamra. Még senki se ért hozzám így, ezért testem bele remegett az érintésébe. Mindig is utáltam, ha valaki, belemászik a magánszférámba.
- Oké. Utóljára mondom, hogy akadj le rólam, és engedj ki.-mondtam egy oktávval talán magasabban.
- Nem.- nem is mondtam semmit, csak egy jól irányzott rugással tökön rugtam. Ő természetesen egyből elvette melőllem kezeit és intim részére tette.
- Köszönöm!-mondtam majd elmentem.
Mivel már egy ideje feladtam, Will keresését, ezért úgy döntöttem, hogy haza megyek. Ha bár, semmi kedvem hajnali 2-kor pénteken sétálgatni, de Willt sincs kedvem keresni, szóval 1-0 arra, hogy haza megyek.
Fogtam magam és kiléptem a házból. Az arcom egyből megcsapta a hűvös szellő, de nem volt vészes. Utamat haza felé vettem és magamban imádkoztam, hogy apa valami kocsma asztalán feküdjön.
Épp egy sötét részen haladtam át amikor lépteket hallottam magam mögött. Nem hiszek a szellemekbe, és nem félek semmitől, szóval úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit és mentem tovább. 
Megint hallottam azokat a bizonyos lépéseket. Át néztem a vállam felet, de nem láttam senkit se. Még mindig hátam mögé nézve fordultam vissza testemmel abba az irányba, amerre eredetileg is mentem. Viszont neki ütköztem valakinek. A tekintetem egyből oda kaptam és egy velem egy korú srác állhatot kb. 10centire tőlem. Persze egyből hátráltam egy lépést , de mikor ezt megtettem az előttem álló személy ugyanezt tette, csak felém. Úgy döntöttem hagyom a hátrálgatást és erősnek mutatom magam.
- Mit akarsz?-kérdeztem az ismeretlentől, a kelleténél flegmábban.
- Téged-válaszolta nemes egyszerűséggel a hangjában.
- Figyel! Nem tudom ki vagy, de nekem ehez most semmi kedvem. Szóval ha lennél oly kedves megengdnéd, hogy tovább menjek azt nagyon megköszönném.- mondtam határozottan, bár legbelül felcsillant benne egy pici félelem. Nem, nem, nem..."Joy Acacia  Golten! Te nem félsz senkitől és semmitől. Akik félnek azok gyengék. Viszont te nem vagy az." szólt rám a tudatalattim és bekellet, hogy lássam, igaza van. Én nem félek! - Azt hiszed, hogy most kemény voltál?-"Csak próbálja lerombolni az önbizalmad. Ne hagyd magad!"- Te lány vagy. És rendesen leihattad magad-na jó ez a gyerek nem ismer én (ha úgy is tűünik, hogy nem) minidg józan vagyok- mivel pont TE, próbálsz erősnek mutatkozni, mikor én, pontosan tudom, hogy ez csak a látszat. Bár menyire is próbálkozol.-válaszolt. Elég sértően, de én nem hagyom magam. Nem kerülhetek ki, vesztesen ebből.
- Ki vagy te?- "Komolyan Joy? Ez gyenge..." maradj már csöndbe szóltam rá elméletben arra a mindig pattogó, idegesítő kis hangra.
- A végzeted!-majd megragadta a karom és egy levegőnyi hely sem volt köztünk. Közelített arcom felé, amit én nagyon nem akartam és próbáltam tőle, elhúzódni, több-kevesebb sikerrel.
Már majdnem elérte amit akarta, de valaki elrántotta tőlem és a földre "dobta". Én csak ledermedve álltam és figyeltem az eseményeket. Mármint próbáltam ugyanis egy másik valaki, megragadott hátulról és magához szorított és a számat is befogta. (Oké akkor nevezzük el őket: 1.Valakinek aki csak simán 1-es és 2.Valakinek ő pedig csak simán 2-es).
Tehát 2-es magához szorított hátulról, 1-es pedig behúzott egy néhányat, a támadómnak.
Miután vége lett a kis akciónak, az a gyerek akit megvert 1-es valahogy (Nobel díjat neki..) felállt és elszaladt (tök durva, hogy azok után,hogy szétverték még futkorászni is képes). 2-es engedett a szorításból és 1.-es is oda jött. (Na jó én mindjárt röhögő görcsöt kapok a heélyzettől eltekinteve ezen az 1-es 2-es dumán).
-  Joy jól vagy?-kérdezte 1-es.
-  Jól,de kik vagytok?
- Ne mondd, hogy nem ismersz fel?-mondta kicsit nevetve 2-es, mire én rákaptam a tekintetem- Will vagyok-nevetett.
- Ja bocs. Csak nagyon sötét van.-mondtam kicsit kínosan.
- Semmi baj.-majd gyengéden megölelt, amit én viszonoztam.
- És te ki vagy?-fordultam 1-eshez, miután kibontakoztam a Willel való ölelésből.
- Justin.-majd megvilágította a fejét a telefonjával. És akkor jött rám a felismerés...
- Ja igen te másztál rám az este.- mondtam szemrehányóan. 
- Ja, hát igen...de nagyon berugtam és...
- Jó, jó. Felejtsük el.-mosolyogtam.
- Amugy hova indultál?-kérdezte Will.
- Hát eredetileg haza...
- Te normális vagy? Az ideg-beteg apád ki is nyírt volna!-kiabált rám, és ezzel együtt élységesen meg is bántott. Mindenkitől eltűröm, de tőle nem. Még is csak az apám. Ő ezt észre is vette rajtam- Bocsánat nem úgy értettem. Csak aggódom érted.
- Persze. Sose úgy érted.-mondtam elcsukló hangon.-Mindegy is...esetleg akkor mehetnék hozzátok?-kérdeztem félve.
- Hogyne-mosolygot.
- Hát akkor én asszem megyek. Csá!-köszönt Justin.
- Tudod nem sűrűn mondom, de köszönöm.-mondtam őszintén, majd Ő egy mosollyal az arcán távozott is, mi pedig elindultunk a masik iranyba.

Màsnap

Es megrekezett a Harmadik rèsz#3:)) Bocsànat, hogy nèhol, nincs èkezet:33 Oszinten szolva nem vagyok megelegedve a resszel mert  gyakorlatilag nincs benne semmi.:// De nem motivalt sajnos semmi:// 
 A folytatast  2-komi utan hozom:)) Aki esetleg nem tud komizni az ha lehet pipaljon:))
Love ya
~Lisa

#Második rész#

Fogalmam sincs hova menjek...esetleg menjek mirandához? Nem, nem, nem...elutaztak a nagyszüleihez. tudom már...felhívom Will-t.
Egy csöngés, két csöngés, három csöngés és...
- Szia hercegnőm! Minek köszönhetem a hívásod?
- Szia te herceg! Na csak anyi, hogy apa...-mondandom végét meg se várta de már érdeklődőtt hol létemről.
- Hol vagy most?
- A Thomson stret-en.
- Oké ott várj meg a sarkon, oké? 10 perc és ott vagyok.
- Jó rendben. Szia!
- Szia!
Majd ki nyomtam. Elsétáltam a sarokig ahogy mondta és vártam...
10 perc múlva...
- Na csajszi beszállás.-beültem az anyós ülésre és bezártam az ajtót- szerinted alkalmas, hogy haza vigyelek vagy inkább jönnél hozzánk?
- Megoldható lenne a második verzió?
- Persze! Neked mindent- mosolygott kedvesen és adott egy puszit az arcomra. Beindította motort és már mentünk is.
Néhány perc kosikázás után leparkoltunk a házuk elött. Ő kiszált átjött az én felemre és engedelmesen kinyitotta nekem az ajtót. Beléptünk az egyébként nem kicsi házba. Mivel a szülei nem voltak otthon, ezért a köszönés elmaradt, így utunkat Will szobája felé vettük. Ő leült az ágyára míg én levettema kabim majd oda hívott maga mellé. Én inkább lefeküdtem és a fejem az ölébe hajtottam. Elkezdte cirogatni az arcom  pont azon oldalát ahol apa akkorát rá csapot, de egy 10 perc után megkérdezte itt létem okát is.
- Na mondd mi történt?
- Hát haza mentem és mint mindig, megnéztem, hogy otthon van-e apa. A földszinten nem volt és már kezdtem meg könyebülni, hogy télleg nincs itthon. Viszont mikor felmentem ott volt. És megint  megütött.
- Azért ilyen piros az arcod?
- Igen.
- Semmmi baj hercegnőm. Rám mindig számíthatsz. 
- Köszönöm- mondtam elcsuklot hangon és letöröltem szememből elő buggyanó, kósza könnycseppet. 
Fél órán keresztül csak filmet néztünk és beszélgettünk. Végre teljesen megnyugottam. 
- Úgye most fél 5 van?-hallotam meg Will hangját.
- Igen.
- Hallottam, hogy ma este van egy buli Josh-nál. Esetleg elmenjünk?- én felültem és értetlen tekintettel az elöttem ülő fiúra néztem.
- 1. Kitől hallottad, hogy ma buli van nálla?
   2. Josh nem az a fajta aki beenged olyanokat a bulijára, hogy nem küldött volna sms-t vagy valamit, ami feljogositja az illetőt arra, hogy részt vehett Mr. Reinfoll buliján.
- Igaz. De valamenyire jóba vagyok Tyler-el (<--Ő Josh legjobb haverja szerk. megj.), szóval megtudom kérni, hogy ezt tárgyalja le Josh-al.
- Hát próbáld meg.
- De te szeretnél menni?
- Aha.-bológattam.
- Akkor hívom. - bepötyögte Ty számát, és már hívta is.
- Csá bro! Csak megakartam kérdezni, hogy eltudnád-e intézni, hogy ma este betudjunk menni a buliba.
- ...
- Igen, Joy-al.
- ...
- De ha nagyon rá mászik leszedem róla.
- ...
- Kösz tesó, na csá!- majd kinyomta.
- Mit mondott?
- Mehetünk, ha egy kicsit a közeledbe engeded Josh-t -már épp nyitottam volna a szám, hogy elenkezzek, de Will leállított- nyug ha nagyon beindulna leállítom.-mosolygott.
- Akkor rendben.
- Super! Szóval a buli 7-kor kezdődik vagy 8-kor, kit érdekell mikor, a lényeg, hogy kéne neked egy ruha-kezdett bele sejtelmesen a mondani valójába-  mivel még van néhány óránk és elmehetnénk körül nézni egy-két boltba ruhát nézni az én hercegnőmnek.
- De nincs is pénzem.
- És kimondta, hogy te fizeted?- anyira megörültem, hogy felálltam és a már álló Will nyakába ugrottam.
- Köszönöm.-sutogtam a fülébe.
- Igazán nincsmit- és adott egy puszit az arcomra.
Mindketten felvettük a dzsekijeinket, bezártuk a házat és elindultunk a kocsi felé. Majd Will rátaposott a gázra és elindultunk egy "butik negyed"-be.
Pár perc kocsi út után oda is értünk. Leparkoltuk a kocsit és elindultunk körül nézni.
Vagy 1000000 boltot végig jártunk de még mndig nem találtunk megfelelő ruhát. 
Bár menyire is, egy zárkozott ember vagyok, lányból vagyok és ruhák terén igen válogatós. Na persze apa nekem sose vesz semmit ezért nincs is sok ruhám, de ha pénzhez juttok (ilyenkor a fizetésemre gondolok), akkor mindig veszek magamnak ezt-azt
Végül bemntünk abba a boltba amibe még nem jártunk. Kiválasztottam azokat a ruhákat amik a legjobban tetszettek és bementem velük egy próbafülkébe. Will leült egy székre és várta, hogy kijöjjek. Az első szet nem tetszett neki. Ahogy nekem se ezért fogtam a másodikat.

Végül ezt választottam választottuk.

Nem igazán az én stílusom, de Will szerint nem kellene mindig sötét cuccokban járnom. "Ideje egy vidám szettet is magarmra húzznom."

Miután VÉGRE végeztünk, elmentünk meginni egy kávét. Ott mindent megbeszéltünk az estével kapcsolatban. Például, hogy nem veszítjük egymást szem elől (jobb esetben egymás mellet maradunk egész végig, rosszabb esetben nem tudjuk hol van, vagy épp mitcsinál a másik), meghogy ha bármi baj lenne (tehát beigazolódik a rosszabik eset) akkor lehetőleg a telefonunk bekapcsolva marad és halljukha ha hívna a másikunk. 

Majd vissza mentünk a kocsihoz és utunkat haza felé vettük (jelen esetben Will-hez). Ott lepakoltuk a szatyrokat és mindketten lezuhanyoztunk (na persze külön-külön). 

Végül felvettem a nem rég vett ruhám. Aztán megmondtam Will-nek, hogy Ő mit vegyen fel.

Még gyorsan ki szempillaspiráloztam és kihúzztam a szemem, ezzel kéksznek nyilvánítva magam. Will még felkapta fejére kedvenc sapkáját, és indultunk is. 

A bulin

A ház előtt leparkoltunk és beindultunk. Az ajtóban már várt minkett Ty és Josh. Mindketten köszöntek nekünk amit mi viszonoztunk, Josh rendesen végig mért, amit egy kacsintás követett. Végül bementünk...

Ahoz képest, hogy ez csak egy házi buli rengetegen voltak.

Nem igazán járok bulikra, meg nem is szertek, mert általában rossz a közérzetem, de remélem ez a buli más lesz.

Will leültetett egy asztal szerüséghez és hozott valami innit.

- Tessék-nyújtotta felém a pohárt.

- Ez mi?

- Csak egy kokél, nyugi nem tettem bele drogot.

- Jól van na...nem is azért kérdeztem.- majd mindketten megittunk. Pontosabban Ő lehúzzta, én meg szépen, "nőiesen" megittam. Majd Will kézen ragadott és betolt a tömegbe, táncolni.

Egy idő után viszont elvesztettem magam melőll (na igen ez a rosszabik eset). Körbe néztem, hátha észre veszem de semmi. Viszont megéreztem valamit, pontosabban valakit, közvetlenülmögöttem...

Íme a második rész:)) Hát igen elég szar, pocsék, unalmas meg lapos és ezért bocsánatott kérek:// De igyekeztem, és azért remélem összejönn 2-3 komi:33

Love ya

~Lisa

#Első rész#

*Justin szemszöge*

...a csengőszóra mind felálltunk és kimentünk az udvarra a haverjaimmal.
- Ryan, van egy cigid?-kérdeztem.
- Hogyne, tessék - elvettem tőle a kis csikket, majd a számhoz emelve rágyújtottam. Mélyen beleszívtam majd kifújtam.
- Hallottam, hogy Joshnál buli lesz ma este. Ti jöttök?
- Bro, ez milyen kérdés? Persze, hogy megyünk.- válaszolt Chaz.
- Ok, akkor majd ott találkozunk.- ezzel abba is maradt köztünk a kommunikáció és mindenki elkezdte nyomogatni a telefonját...kivéve én.
Körbenézve sok diákot láttam és rajtunk kívül kb. 4-5-en cigizhettek még. Elnéztem a biciklitároló felé is és megláttam egy kis csoportot. 1 fiúból és 2 lányból állt. A srácot ismertem, valami emós gyerek. Nem barátkozik senkivel. A másik két lányból csak egyikőjüket láttam valamelyik bulin
(milyen jó a memóriám...pacsit nekem), viszont a másik lány.....ide jár egyáltalán?
Egy dologban hasonlít mind a három. Egyikük se mosolyog és mindegyikük "sötét"-séget sugározz (ha értitek mire gondolok).
Megrezzent a telefonom: azaz sms-em jött. Tekintetem rávezettem a képernyőre, és ott Josh üzenetével szembesültem:

Feladó: Josh

Csá bro! Na szóval ma lenne buli nálam, olyan este 7-8 körül kezdődne és hát tart ameddig tart. Hozz piát és szólj a többieknek is.

Az sms elolvasása után vissza pillantottam a tároló felé, de már senki se állt ott. Merre ment? Mármint hová tűntek?
Elmélkedésemet a csengő zavarta meg ami azt jelezte, hogy számunkra elkezdődött a fizika (<--blee).
Bementünk a terembe, mindenki helyet foglalt és kezdetét vette az óra.

*Joy szemszöge*

Reggel felkeltem és utamat az új iskolám felé vettem. Kb. egy hónapja jöttem át ebbe a suliba...nem szeretek beszélni arról, hogy mért jöttem el a régiből, de ha bárki meg is kérdezi, a válaszom: csak.
A 2.óra vége után Mirivel és Willel úgy döntöttünk, hogy kimegyünk szívni egy cigit. Elmentünk a szokásos helyünkre a biciklitárolóhoz. Mindhárman rágyújtottunk egy szálra.
A másik kettő valami hülyeségről beszélt, ami engem nem különösebben érdekelt ezért figyelni kezdtem a körülöttem lévő embereket. 
Mindenkinek jó kedve volt nevettek, telefonoztak (kockák), és egy olyan dolog birtokosai voltak, ami nekem sose adatott meg...boldogok voltak.
Még a két legjobb barátom se tudja, hogy min mentem keresztül. Nem szeretek róla beszélni nem is fogok, és senki se fogja megtudni SOHA.
A szemem egy kis csapatot vett észre tőlünk egy olyan 10 méterre. Ők is szívták magukba a káros füstöt, úgy ahogy mi is. Tekintetem rávezettem a kezemben tartott csikre és...nem is tudom miért de ledobtam a földre és eltapostam. A "kis akcióm" vége után jöttem rá, hogy még tudtam volna egy olyan 4-et 5-öt szívni belőle...na most már mindegy.
- Szerintem menjünk be - javasoltam Miriéknek, csak bólintottak és eltaposták a cigijüket, majd bementünk a nagy ajtón és utána be az osztályunkba. Én leültem Miri mellé Will meg mögénk és pont ekkor megszólalt a csengő, ezzel kezdetét vette az angol (<--amerikában az "angol óra" egyenlő a nállunk lévő "magyar óra"-val szerk.megj.).

*Justin szemszöge*

Miután az utolsó óra után is kicsengettek, fáradtan de boldogan hagytam el az iskola kapuit (ne értsetek félre, a boldogság azért volt mert kijöhettem ebből a gyerekbörtönből amibe csak két nap elteltével kell majd vissza jönnöm). Ryan-nel és Chaz-zel elindultunk viszont egy kereszteződésnél
utunk háromfelé vált és mindenki elindult haza.

Otthon

Nem volt otthon senki, ezért felmentem a szobámba. A táskám ledobtam az ágyamra és bekapcsoltam a laptopom. Felléptem twitterre és egy új ablakban face-re. Nem volt semmi érdekes ezért úgy döntöttem, hogy lemegyek enni.
Az egyik szekrényből kivettem egy zacskó chipset, majd visszamentem a szobámba és ledőltem az ágyamra. Néhány perc elteltével már aludtam is. 

*Joy szemszöge*

A kulcsomat remegve tettem a zárba és fordítottam el. Egy kattanás kíséretében kinyílt az ajtó így be tudtam menni. Beléptem, lerúgtam magamról a cipőt és elkezdtem keresni apát, miközben magamban imádkoztam, hogy ne legyen itthon. Mivel a földszinten nem találtam, ezért felmentem.
A táskám letettem az ágyam mellé, majd bementem apa szobájába, de ott se volt. Már azt hittem, minden rendben lesz a napom további részében de sajnos nem így alakult. Mivel, mikor megfordultam észrevettem aput a sarokban kuporogni egy piásüveggel a kezében.
- Apa te megint ittál?- kérdeztem remegő hangon. Viszont nem választ kaptam tőle, hanem egy orbitálisan nagy pofont. Leestem a földre és az ütés helyét fogtam.
- Húzz a szobádba! - kiáltott rám erőteljes hangon.  Kétszer se kellet mondani, már ott se voltam. Magam mögött bevágtam az ajtót és gyorsan kulcsra zártam. Háttal az ajtónak lecsúsztam a földig. Kezem az arcomhoz emeltem, a pofon helyére. Nagyon fájt. Majd észrevettem, hogy valami végigfolyt az arcomon. Telefonom képernyőjében megnéztem és láttam, hogy vérzik a szám. Gyorsan odatettem egy zsepit és ott tartottam, amíg  fel nem itattam vele a vért.
10 perc múlva, egy erőteljes ajtócsapódást hallottam. Apa elment. Feltápászkodtam a földről és felkaptam magamra a dzsekimet és a cipőmet, majd elmentem otthonról. Még magam se tudom hova, csak tűnjek innen minél messzebbre...

Sziasztok:)) Hát megérkezett az eelső rész. Próbáltam hosszúra írni...nem tudom, hogy összejött-e vagy nem,... na mindegy. 
Nem tudom említettem-e már, de ebben a blogbanJustin nem lesz híres.
Hát nem is tudom, hogy mit irjak még:DD
Remélem tetszett, viszont a folytatáshoz pipáljatok és (léccy) komizzatok:)) 
Love ya
~Lisa

#Prológus#

"Ő nem, az aki most... Ő nem ilyen. Mi van vele, mit titkolhat? És miért olyan, amilyen? 

Ezek a kérdések gyötörnek engem akárhányszor meglátom Őt. 

Az az arc és a ritkán feltűnő mosolya a bársonyos és szép arcán, varázslatos. 

De mért teszi ezt? És miért...? Mindig csak "miért?" és senki nem ad rá válaszokat, mivel ezeket csak Ő tudja..." 
                                                                                                                                                ~Justin

"Én érzem ha figyel. Érzem magamon a tekintetét...
De mikor megkérdezte, szinte falfehér lettem...Miért nyíltam meg neki? Ha egy icipicit is, de miért tettem?
Tudtam, hogy nem kellet volna...hiszen így ki is szedheti belőlem azt, amit még Ők sem tudnak. És Ő se tudhatja meg...SOHA." 
                                                                                                                                                   ~Joy

Hát ez lenne a Prológus:)) Remélem, tetszett és felkeltette az érdeklődéseteket:)) 
Mint már észre vehettétek, ez a blog egy Joy nevű lányról és egy Justin nevű fiúról fog szólni. Akik olvassák a másik blogom (newchance-justinbieber.blogspot.hu) nekik talán egyből lejön, hogy a főszereplő Justin Bieber. Róla csak annyit, hogy ebben a blogban nem lesz híres...a többit pedig majd megtudjátok:))
A folytatáshoz léccy hagyatok néhány komit vagy/és pipáljatok:))
~Lisa