#Negyedik rész#

Másnap

Will mellet ébredtem. Nem nagyon emlékesztem, hogy miért is vagyok itt és, hogy mi volt tegnap. Semmire se emlékszek. 

Felültem, törökülésbe, és körbe néztem a szobában. Minden szépen a helyén volt. Majd pillantásomat magamra irányítottam. Egy lila cuccban voltam. Na várjunk! Én nem is így öltöztem fel tegnap reggel.

És eszembe jutott minden. Szószerint MINDEN! Az, hogy apa elöl menekültem ide és, hogy elfelejtsem a gondjaim, Will elvitt egy buliba Josh-ékhoz. Az, hogy anyit ittam, hogy alig álltam a saját lábamon, az, hogy találkoztam egy gyerekkel aki (elvileg) a sulinkaba jár, és enyi...inentől képzakadás. Bár nem is biztos, hogy ezek után volt valami...

Tekintetem ráveztem a melletem fekvő, Will-re. Anyira nem akarta a következő lépésem...

- Will kelj fel!-kezdtem el rázogattni.

- Na mi van már? már a saját szobámba se aludhatok nyugottan!-szólt rám erőteljes hangon.

- Ja bocs! Csak akkor inkább nem is szólok, hogy megyek.-majd kipantattam az ágyból összeszettem a sulitáskám, amibe belegyömöszöltem az éppen nem viset ruháim (a tegnapi sulis ruhámra gondolok), felvettem a cipőm és már indultam volna ki az ajtón. De Will utánnam szólt, hogy várjak. Az ajtóban összefontam a karjaim és figyeltem, hogy mit is csinál. Oda jött hozzám.

- Nem baj, hogy nem viszlek haza?-kérdezte mélyen a szemembe nézve. Én csak elmosolyotam.

- Dehogyis. Nem ugráltathatlak.-mondtam még mindig mosolyogva-Akkor majd hétfőn találkozunk a szokásos helyen, oké?

- Rendben. Amúgy lesz új anyag.

- Csúcs! Na szia, majd hétfőn!

- Szia!-lesétáltam a lépcsőjükön, majd kimentem az utcára, és utamat haza felé vettem.

Egész végig azon filóztam, hogy ha haza érek és apa megint otthon lesz akkor melyik a leghatásosabb rugás amivel kiüthetném. Na jó ez hülyeség..."Csak azt szeretném tudni, hogy hogyan tudnám megvédeni magam?" Tettem fel a költői kérdést magamban és mint tudjuk soha nem fogok  rá választ kapni. Nyilván egy csomó költő abba halt bele, hogy anyit gondolkodott az élet kérdésein amire nem kapot válaszokat, hogy inkább a könyebb utat választotta (vagy nem...). És ezért nevezik "költői"-nek, mert sosem kapok rá választ és minél többet gondolkodok rajta annál jobban bele fogok örülni (vagy nem...).

Észre sem vettem a nagy gondolkozásban de már 2 házzal túl mentem a miénknél. Félve (amit persze nem mutattam ki) ugyan, de magabiztosan tettem rá kezem a kilincsre, amit nagyon óvatosan lenyomtam. Az ajtó kinyillt, én meg beléptem rajta. Ugyan olyan ovatássággal zártam vissza, mint ahogy kinyitottam, majd körül néztem az alsó szinten. Hál'Istennek nem volt senki. AZ emeleten is körül néztem MINDENHOL, de senki. Megkönnyebültem dőltem le az ágymra. "Apa nincs itthon. Végre eljött azon ritka napok, amikor nem üt meg senki. Egész pontosan 3napig tuti." egyet kellet értenem magammal. Ha apa nincs itthon szombaton, akkor miért tolná haza a képét vasárnap? Hétfőn meg tök mindegy mert suliba megyek. Ő meg alszik kb.,... hát sokáig.

A napom további részében szépen kitakaritottam a házat, a szobámat is átrendeztem. Csak vicceltem sosem venném a fáradságot és rendezném át a szobám. Tökéletesen jó, így is. De azért valamenyit takarítottam.

Épp a kanapén ültem és tévéztem, mikor megszólalt a csengő. Oda mentem és résnyire kinyitottam. Szerencsére nem apa állt ott, ezért ajtót teljesen kitártam.

- Hát te?-kérdeztem meglepődötten.

- Hozztam.

- De Will mondta, hogy neki lesz hétfőn új anya, szóval most nem kell.

- Na ide figyelj! Nem olyan könnyű ám beszerezni, mint ahogy azt te gondolod.- kapta fel a vizet, de még időben laállította magát-Mindegy...akkor mikor kéred?

- Kedden.

- És hol?-kérdezte vigyorogva.

- Tudod te azt.-nevettem el magam.

- Jó akkor majd gyere 7-re oda.

- Ott leszek-mindketten intettünk a másiknak, majd én vissza helyezkedtem a kanapéra és tovább néztem valami horror filmet.

Mire a filmenek vége lett, már elég késő volt (pontosan este 11óra). Ezért a TV-t kikapcsoltam, az ajtót bezártam és készülődtem a lefekvéshez.

Hétfőn

Csak a tisztán látásért, vasárnap nem csináltam semmit. Csak tanultam egy kicsit. 

Most uton vagypok a megbeszélt hely felé, ami jelen esetben a parknak az a része ahol nincs világítás, és tök büdös szokot lenni (saját vélemény).

- Szia csajszi!-köszönt Will.

- Sziasztok!- Will mindenkinek adott a fűből, majd mindenki elszívta.

- Van még, kér valaki?-3 tették fel a kezüket, és köztük szét ossztotta ami még volt. Hát igen...Ő ilyen adakozó-lelkű-akkor 1hét múlva találkozunk ugyan itt. Lily te fogod hozzni! Heló!-majd mindenki, szét széledt és indult a saját sulijába (gondolom...). -Nem volt baj, hogy nem vittelek haza szombaton?-kérdezte mikor már eléggé eltávolodtunk a "bázis"-unktól.

- Nem.-adtam tömör választ, elöbb feltett kérdésére.
- Apád akkor nem volt otthon?
- Nem.- inenntől kezdve egyikünk se szólt a másiktól egészen a suliig, mivel ott várt minket Miranda- Szia!
-Sziasztok! 
- Hol voltál?-kérdezet rá Will a (szerinte) lényegre.
- Bocsi, de kiment a fejemből a mai nap...-Will nrm mondot semmit csak bement.-Ennek meg mi baja?
- Nem tudom...Menjünk órára?-váltottam témát.
- Hát mivel Mr. Durci -jólvan Miri- besértődött ezért menjünk csak.
- Oké.-és bementünk az iskola nagy ajtaján.

Szünetben...

Mindenki kivonult az osztályból egyenesen az udvarra. Mivel ez az óránk nem Will-el volt ezért elmentünk megkeresni, de mivel sehol nem találtuk, kimentünk, csak mi ketten. 
Mindketten elővettünk egy szállat és nekiálltunk elszívni.
Tekintetem megint találkozott, az Ővével. Ngyon ismerős volt valahonnan...hát az más, hogy már másodjára pillantunk egymásra, én arra gondolok, hogy úgy érzem már beszéltem vele. Vagy valami volt, csak nem emlékszem, hogy "mikor?", "hol?", és "miért?" lettem volna az Ő közelében és elgyedtem volna Vele valamilyen beszélgetésben. 
Visszafordultam Mirához, és megnéztem mit csinál. Hát persze, hogy a telefonját nyomkodta. nem értem mi olyan vonzó, egy...egy képernyőben, ami világít.
A becsöngetésre mindenki bevonult az iskola falai közé (Blee!).

 A suli után...

Mikor kiértem az életet adó friss levegőre, nagyon megkönyebültem. De sajnos visszatért a szorongásom, ugyanis haza kell mennem. Apához...
Nehéz szívvel indultam haza felé. Épp befordultam az utcánkon mikor nekiállt csörögni a telefonom. Megnéztem a kijelzőn és az Ő nevét láttam. Felvettem.
- Igen?
- Figyelj! A holnap nem jó. Gyere Most!
- Rendben. Sietek!- majd kinyomta. Elkezdtem futni (?), hogy minél előbb oda érjek.
Tudom, hogy nagyon türelmetlen tud lenni. 
Mikor oda értem nem találtam ott senkit. Ez most szórakozik velem? Úgy döntöttem, hogy ne érdekell és inkább elindulok haza. De ez a tervem, teljesen füstbe ment mivel....

Sziasztok:))
Itt a Negyedik rész. Tudom kicsit "titokzatos"-ra sikeredet, mivel sok helyszín nem derül ki, hogy konkrétan mi is, de ezt direkt így akartam:)) Sajnos kicsit rövid lett (szerintem).:// Azért remélem jól sikerült mert sokat fáradoztam vele.:))
A további részekben, nagyon sok olyan helyzet lesz, ami eléggé zavarosnak fog tűnni, de mindenről lehull a fátyol, ha elérek arra a bizonyos pontra, ami egyenlőre titok:))
Kicsit rosszul eset, hogy az elöző részhez, csak 1komi érkezet (de persze ez nem jelenti azt, hogy nem örültem neki), viszont volt egy-néhány pipa amiknek télleg, nagyon örültem:))
A következő részt, 2komi után fogom hozzni.:)) És most télleg megfogom várni amíg összegyűlik 2komi:DD
Love ya<3
~Lisa