2014. május 30.

#Kilencedik rész#

Joy szemszöge

Egy sötétségben ébredtem. bárhová néztem minden hol a sötétség uralkodott. Hirtelen egy fehér ruhás nőt véltem felfedezni aki felém közeledett. Az arca nagyon ismerős volt. A haja enyhén hullámos volt. A szemeit a föld felé szegezte.
- Anya? - kérdeztem meglepetten. Nem válaszolt csak egyre közelebb és közelebb jött. Mikor oda ért hozzám, nem állt meg hanem tovább sétált, majd megtorpant. Felemelte a fejét és ezzel egy időben egy nagy lövést hallottam. A hölgy meginogott, elveszítette az egyensúlyát, és hanyatt dőlt. Oda rohantam hozzá, és valóban anya volt az. Láttam, hogy a mellkasából valami piros jön ki. Megölték. Hangosan felsírtam. Nem akartam újra ezt látni... Körülöttem a föld megrepedezett és izzani kezdett. Egy alak tűnt fel, aki épp felém jött. Mikor oda ért hozzám, rám emelte a fegyverét. Időm se volt felfogni mi is történik, mert a következő pillanatban...

- Te! Ezt a csajt kiverte a víz. - mondta egy fiú.
- Úgyis ideje felkelni. Hé! - éreztem ahogy megpofoz - Vége a pihenésnek! - mondta valamivel az átlagnál magasabb hangon.
Lassan nyitottam ki a szemem. Egy széken ültem ami egy rendesen lepukkant szoba közepén volt. A falak már bomladoztak. A redőnyök úgy ahogy le voltak húzva. Hol a francban vagyok?
Előttem egy fiatalabb és egy idősebb férfi állt.
- Menj ki, és szólj ha jön valaki! - utasította a 40-es éveibe járó pasi, a fiatalabbikat - Szóval... Nyilván érdekel, hogy miért vagy itt, igaz? - nem válaszoltam csak szúrósan ránéztem - Nem kell válaszolni - vigyorgott - Elmondom, hogy mi lesz. Felteszek neked néhány kérdést, te pedig válaszolsz rá.
- Azt nem hiszem - morogtam az orrom alatt és reménykedtem, hogy nem hallotta meg.
- Megismételnéd? - nem szóltam semmit. Erősen megszorította a nyakam, majd elengedte - Ne kötözködj velem! Inkább mondd meg, hogy mennyi tartalék embere van? - ismételten nem mondtam semmit - Jó... Akkor kik a szövetségesei?
- Nem tudom. - mondtam a lehető leghalkabban. Mélyen belenézett a szemembe, meglendítette a kezét és pofon vágott, aminek következtében a székkel együtt eldőltem és bevertem a kezem.
- Mit mondtál?- kérdezte kiabálva.
- Azt, hogy nem tudom. -mondtam én is, most már hangosabban.
- Te csak ne ordítozzál! - és kétszer belém rúgott. A könnyeim elkezdték marni a szememet és utat akartak törni maguknak. De nem engedtem. Egyszerűen nem tudtam. Feleslegesnek tartottam. - Nem ment meg téged senki. - vigyorgott rám ördögien, ami kicsit megrémisztett. Mármint nem a mosolya, hanem az amit mondott. Igaza van. Senki sem fog meg menteni.
- Akkor, ölj meg! - mondtam akadozva és kicsit nyögdécselve.
Elővette a pisztolyát, és rám fogta.
- Nem akarom megadni neked azt az örömöt. Én azt akarom, hogy apád és te is szenvedj! - felnevetett, majd lövőt egyet. Azt a vállam találta el amire ráestem. Egy halk sikoly hagyta el a számat amin szintén csak nevetett.

Justin szemszöge

Csak úgy száguldottam a Telep felé. Ha Joy-nak bármi baja esik, én azt nem fogom megbocsájtani magamnak. Nem tudom miért, de valami megfogott benne. De félek... Félek, hogy ha a közelébe enged, csalódást okozok neki, azzal ami vagyok.
Végre megérkeztem a sokat emlegetett helyhez. A pisztolyomat a zsebembe rejtettem, a késemet pedig az oldalamra erősítettem. Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Tudom kivel állok szemben, és azt is tudom, hogy mit kell tennem. Meg tudom csinálni.
Kiszálltam a kocsiból és a romos házhoz vettem az irányt. Az ablakokon deszkák voltak a falak omladoztak. A tetőn innen-onnan hiányoztak a cserepek. Hihetetlen, hogy még mindig áll ez a viskó.

Halkan a falnak nyomódva közelítettem meg azt az ajtót, ahonnan a legtöbb neszt hallottam. Megálltam az ajtó előtt. Majd minden erőmet összegyűjtve, betörtem az ajtót. Előrántottam a pisztolyomat és a szobában tartózkodó férfira szegeztem.
- Ooh, Justin! Milyen kellemes meglepetés. - vigyorgott - Mit keresel itt? - váltott komolyabbra. Körülnéztem és a földön megláttam Joy-t. Körülötte vér volt.
- Ő miért van itt?
- Kellet egy túsz.
- És minek kell megkínoznod? -  néztem rá szánakozva.
- Csak a saját szórakozásomra - vonta meg a válla.
Ez elvágta bennem a nem létező cérnát és hirtelen felindulásból felpofoztam, majd egy jól irányzott mozdulttal megrúgtam, ami a földre kényszerítette - Csak ennyit tudsz Bieber! - nevet fel mire én még egyet belé rúgok. - Szánalmas vagy! - köpi nekem oda majd fel áll, és előrántja a fegyverét. Hazudnék ha azt mondanám nem számítottam erre a lépésére, ezért abban a szent minutumban én is ugyan így cselekedtem. Egyre csak nőt a feszültség köztünk miközben mindketten egymásra fogtuk a pisztolyunkat.
- Na mi van? Nem lősz? - mondta gúnyolódva és a pisztolyt Joy-ra fogta. Valami fura érzés kerített hatalmába, minek következtében a szívem gyorsabban dobogott, és a levegőt is szaporábban vettem és a vér is gyorsabban áramlott a testemben. - Ha te lősz akkor én is - mosolyodott el ördögien.
Apám tanított egy technikát, amivel az ilyen helyzeteket kilehet játszani." Aki mer, az nyer!"
Egy hirtelen mozdulattal, a pisztolycső végét az ellenfelem kezére irányítottam . A golyó kilőtte a kezéből a fegyvert, majd a következő lépésemben a szívét céloztam meg. 
- Ne tedd Bieber! Bármit meg teszek! - lesajnálóan ránéztem.
- Viszlát! - majd lőttem...



Hy!:))
Végree, itt a következő rész:D
Sajnálom, hogy ennyit késtem, de sajnos a gépünk feladta a szolgálatot. 
Remélem az olvasóim megmaradtak és nem pártoltatok el tőlem. Tudom nem lett egy hosszú rész, de gyorsan akartam hozni mert már olyan régen volt új.
Remélem tetszett, mert személy szerint elég izgalmasra sikerült:D De ezt döntsétek el TI.
Köszönetet szeretnék mondani a rengeteg oldal megjelenítésért... De tényleg:DD 9000+ az már valami:D És köszönöm a 9 feliratozót is:) 
És még egyszer nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem.
Puszi nektek:)
És sietek a következő résszel:))
xx
~Lisa