Szerda
*Justin szemszöge*
...beszáltam a kocsimba, és elindultam a suliba. Nagyon szar kedvem van. Az egész tegnapi dolog, kicsit kiakasztott.Miért nem tudja megmondani a nevét?? Mármint...hogy lehetnek egyesek akkora formák, hogy megütnek egy lányt? Hát ez azért...érzitek a szarkazmust?
Leparkoltam és a táskámat a vállamra véve, indultam a nagy kapu felé. Ryan intett, hogy menjek oda hozzájuk, de most valamiért nem kívánta a cigit. Biztos beteg vagyok...Nem tudom mi bajom lehet.
Egyáltalán mit érdekel engem...őőő....az a csaj. (Mivel a nevét még mindig nem tudom.) Pedig már mindent kipróbáltam, hogy kiverjem a fejemből...például: fejen álltam, meg tévéztem, meg cigiztem, meg egy kis drogot is szívtam...sőt! O-o-ol-olvas-olvastam. Brrr! Egy könyvet. Egy teljes lapot. Az volt a címe, hogy: Bevezető. Rettentő unalmas, senkinek sem ajánlom.
Na, igen próbálkoztam, de semmi haszna nem volt. Alexis-t is felhívtam, hogy ráér-e, de sajnos a válasza, nem volt (Alexis nem a barátnőm). Ezért egymagamban tévézgettem.
Bementem abba a dohos osztályba és helyet foglaltam. Pár perc elteltével megszólalt a csengő és kezdetét vette a...izé...óra.
Szünetben...
Mind felálltunk és elkezdtünk kiözönleni az udvarra. Én Ryanék után baktattam ki az osztályból amikor észre vettem, hogy a biosz teremből most jönn ki A Csaj Akinek Nem Tudom Nevét (ACSANTA). Hát igen...ez így nagyon hülyén hangzik...A lényeg, hogy láttam ahogy-asszem- Willel jönnek ki a teremből. A szememet rajtapihentettem....egyszerüen nem tudtam róla levenni a pillantásom. Gyönyörü volt.
Hosszú, hullámos barna haja dereka közepéig ért. Egy sapka is ékeskedet rajta. Feket farmer (mért nem lepődök meg?) és egy fekte-fehér, vízszintes csikozású hosszú-ujju volt még rajta. Nekem pont háttal állt, így minden testrészét milimérerről-milimérre jól megfigyelhettem. Meg kel mondjam, nagyon jó csaj.
A stirőlésből (hm milyen dejavu érzésem lett hirtelen ) az ugrasztott ki, hogy valaki ráugrott a hátamra.
- Szia Jujukaaa!-felismertem ezt a nyávogó hangot.
- Dugulj már el!
- Mi a baj Jujuka?
- Ha mégegyszer így hívsz, örökre elfelejthetjük egymást.- mondtam Alexisnek, halál komolyan.
- Ugy se bírnád ki nélkülem-villantott egy győztes mosolyt.- ahoz túl jó vagyok-kacsintott.
- Nem kell agondnód afelöl, hogy kibirom-e vagy nem. De ha most meg kérhetnélek, kérlek menj el.
- Szia Jujuka-kinyirom ezt a ribancot...a fogadás óta egyfolytában a nyakamon lóg.
Lemaradtatok mi? Akkor elmesélem...
Szóval...kb. egy hónapja fogadtunk Chrissel, hogy aki kevesebb felest húzz le mint a másik, annak 1 hétig Alexis-t kell kényesztetnie. Ez azért nem főnyeremény mert Alex küülsejével semmi baj, de retentő idegesítő. Természeteesn Alexnak azt mondtuk Ő a fődíj meg minden és a hülye bevette.
Visszatérve a lényegre, én vesztettem. És a 1 hét helyet már több mint egy hóbapja nem hagy békén.
Közben kiértünk az udvarra a srácokkal.
- Biebs kérsz egyet?
- Aha, kösz.-fogalmam sincs miért, de reménykedve (?) néztem a biciklitároló felé. Senki nem állt ott. "Bieber ébredj fel! Leszar. Nem tünt még fel? Nem fogja elmondani a nevét. Hiába fogod lehisztizni érte a csillagokat is, akkor se fogja. Fogad el!" Nem is a neve érdekel..."Hazudj magadnak is..." te meg maradj csöndben.
- Haver jól vagy?-kérdezte Chaz.
- Igen, miért?-néztem rá értetlenül.
- Hát, mert itt motyogsz minden félét.- nem méltattam válaszra. Szívtam egy utolsót a cigimből, eltapostam és minden szó nélkül, bementem.
Órák után
A kocsikulcsom a kezembe vettem és elindultam a perkoló felé, de belebotlottam valakibe. Elejtette a papirokat amiket a kezében tartott, ezért elkezdtem segíteni neki fölszedegetni.
- Bocsánat, én csak...-ráemeltem a tekintetem és olyan öröm járta át a testem, hogy az leírhatatlan. Talán azért mert egésznap meg akartam kérdezni a nevét.- ...elgondolkodtam.
- Semmibaj -és folytatta az útját.
- Kérdezhetek valamit?-megtorpant, de nem nézet a szemembe. Ezt egy igennek vettem, és elindultam felé és közben feltettem azt a kérdést ami már egy ideje már nagyon foglalkoztatt- Hogy hívnak?- és megálltam tőle egy fél méterre, de nem válaszolt- Mért nem akarod elmondani?-fujtam ki a ben tartot levegőmet.
Ő lassan megfordult, de a fajét még mindig lehajtva tartotta.
- Mivel semmi közöd hozzá.
- Ennyire titkos?-kérdeztem egy mosollyal. Ő csak bologatott- És ha te is kérhetnél tőlem bármit?
- Bármit?
- Igen. Na akkor elmondod?
- Joy, Joy Golten -és ezt így kellet kiszednem belőled? Olyan nehéz volt ezt megosztani velem? Jó mindegy, nyugi...
Beállt közénk egy fajta csend. Nem az a kínos csend, hanem valami olyas féle, hogy egyikünk se tudja, hogy most mit mondjon. Végül én törtem meg a csendet.
- Akkor most kérhetsz tőlem valamit.
- Majd...- hogy érti azt, hogy majd? Majd egy egyszerű mozdulattal megfordult és elment.
Szóval Joy Golten. Tetszik ez a név. Olyan titokzatos...pont mit Ő.Valahogy éreztem, hogy elfogja mondani. Jó az igaz, hogy most cserébe kérhet tőlem akármit, de igazán megérte,én mondom (ki más mondaná?...).
Beszáltam a kocsimba (ami megjegyzem egy fekete Range Rover), és elindultam haza. Otthon letettem a táskám az előszobába a kulcsot pedig a kis asztalra, majd felmentem a szobámba. Már egy ideje egyedül lakok, szóval senki nem mondja meg, hogy mit hogyan csináljak.
Lefeküdtem az ágyamra és egyetlen szó járt a fejemben...pontosabban egy név: Joy
Nem tudom mire föl, de most különlegesnek érzem magam. Biztos nem sok embernek nyílik meg ennyire. Jó hát ez nem olyan nagy cucc, de most tegye fel a kezét az akinek elmondta. Szerintem csak Willnek (?) és Mi-Mi mi is a neve? Ja igen... Mirandának mondhatta el. És ne felejtsünk ki engem.
*Justin szemszöge*
...beszáltam a kocsimba, és elindultam a suliba. Nagyon szar kedvem van. Az egész tegnapi dolog, kicsit kiakasztott.
Leparkoltam és a táskámat a vállamra véve, indultam a nagy kapu felé. Ryan intett, hogy menjek oda hozzájuk, de most valamiért nem kívánta a cigit. Biztos beteg vagyok...Nem tudom mi bajom lehet.
Egyáltalán mit érdekel engem...őőő....az a csaj. (Mivel a nevét még mindig nem tudom.) Pedig már mindent kipróbáltam, hogy kiverjem a fejemből...például: fejen álltam, meg tévéztem, meg cigiztem, meg egy kis drogot is szívtam...sőt! O-o-ol-olvas-olvastam. Brrr! Egy könyvet. Egy teljes lapot. Az volt a címe, hogy: Bevezető. Rettentő unalmas, senkinek sem ajánlom.
Na, igen próbálkoztam, de semmi haszna nem volt. Alexis-t is felhívtam, hogy ráér-e, de sajnos a válasza, nem volt (Alexis nem a barátnőm). Ezért egymagamban tévézgettem.
Bementem abba a dohos osztályba és helyet foglaltam. Pár perc elteltével megszólalt a csengő és kezdetét vette a...izé...óra.
Szünetben...
Mind felálltunk és elkezdtünk kiözönleni az udvarra. Én Ryanék után baktattam ki az osztályból amikor észre vettem, hogy a biosz teremből most jönn ki A Csaj Akinek Nem Tudom Nevét (ACSANTA). Hát igen...ez így nagyon hülyén hangzik...A lényeg, hogy láttam ahogy-asszem- Willel jönnek ki a teremből. A szememet rajtapihentettem....egyszerüen nem tudtam róla levenni a pillantásom. Gyönyörü volt.
Hosszú, hullámos barna haja dereka közepéig ért. Egy sapka is ékeskedet rajta. Feket farmer (mért nem lepődök meg?) és egy fekte-fehér, vízszintes csikozású hosszú-ujju volt még rajta. Nekem pont háttal állt, így minden testrészét milimérerről-milimérre jól megfigyelhettem. Meg kel mondjam, nagyon jó csaj.
A stirőlésből (hm milyen dejavu érzésem lett hirtelen ) az ugrasztott ki, hogy valaki ráugrott a hátamra.
- Szia Jujukaaa!-felismertem ezt a nyávogó hangot.
- Dugulj már el!
- Mi a baj Jujuka?
- Ha mégegyszer így hívsz, örökre elfelejthetjük egymást.- mondtam Alexisnek, halál komolyan.
- Ugy se bírnád ki nélkülem-villantott egy győztes mosolyt.- ahoz túl jó vagyok-kacsintott.
- Nem kell agondnód afelöl, hogy kibirom-e vagy nem. De ha most meg kérhetnélek, kérlek menj el.
- Szia Jujuka-kinyirom ezt a ribancot...a fogadás óta egyfolytában a nyakamon lóg.
Lemaradtatok mi? Akkor elmesélem...
Szóval...kb. egy hónapja fogadtunk Chrissel, hogy aki kevesebb felest húzz le mint a másik, annak 1 hétig Alexis-t kell kényesztetnie. Ez azért nem főnyeremény mert Alex küülsejével semmi baj, de retentő idegesítő. Természeteesn Alexnak azt mondtuk Ő a fődíj meg minden és a hülye bevette.
Visszatérve a lényegre, én vesztettem. És a 1 hét helyet már több mint egy hóbapja nem hagy békén.
Közben kiértünk az udvarra a srácokkal.
- Biebs kérsz egyet?
- Aha, kösz.-fogalmam sincs miért, de reménykedve (?) néztem a biciklitároló felé. Senki nem állt ott. "Bieber ébredj fel! Leszar. Nem tünt még fel? Nem fogja elmondani a nevét. Hiába fogod lehisztizni érte a csillagokat is, akkor se fogja. Fogad el!" Nem is a neve érdekel..."Hazudj magadnak is..." te meg maradj csöndben.
- Haver jól vagy?-kérdezte Chaz.
- Igen, miért?-néztem rá értetlenül.
- Hát, mert itt motyogsz minden félét.- nem méltattam válaszra. Szívtam egy utolsót a cigimből, eltapostam és minden szó nélkül, bementem.
Órák után
A kocsikulcsom a kezembe vettem és elindultam a perkoló felé, de belebotlottam valakibe. Elejtette a papirokat amiket a kezében tartott, ezért elkezdtem segíteni neki fölszedegetni.
- Bocsánat, én csak...-ráemeltem a tekintetem és olyan öröm járta át a testem, hogy az leírhatatlan. Talán azért mert egésznap meg akartam kérdezni a nevét.- ...elgondolkodtam.
- Semmibaj -és folytatta az útját.
- Kérdezhetek valamit?-megtorpant, de nem nézet a szemembe. Ezt egy igennek vettem, és elindultam felé és közben feltettem azt a kérdést ami már egy ideje már nagyon foglalkoztatt- Hogy hívnak?- és megálltam tőle egy fél méterre, de nem válaszolt- Mért nem akarod elmondani?-fujtam ki a ben tartot levegőmet.
Ő lassan megfordult, de a fajét még mindig lehajtva tartotta.
- Mivel semmi közöd hozzá.
- Ennyire titkos?-kérdeztem egy mosollyal. Ő csak bologatott- És ha te is kérhetnél tőlem bármit?
- Bármit?
- Igen. Na akkor elmondod?
- Joy, Joy Golten -és ezt így kellet kiszednem belőled? Olyan nehéz volt ezt megosztani velem? Jó mindegy, nyugi...
Beállt közénk egy fajta csend. Nem az a kínos csend, hanem valami olyas féle, hogy egyikünk se tudja, hogy most mit mondjon. Végül én törtem meg a csendet.
- Akkor most kérhetsz tőlem valamit.
- Majd...- hogy érti azt, hogy majd? Majd egy egyszerű mozdulattal megfordult és elment.
Szóval Joy Golten. Tetszik ez a név. Olyan titokzatos...pont mit Ő.Valahogy éreztem, hogy elfogja mondani. Jó az igaz, hogy most cserébe kérhet tőlem akármit, de igazán megérte,én mondom (ki más mondaná?...).
Beszáltam a kocsimba (ami megjegyzem egy fekete Range Rover), és elindultam haza. Otthon letettem a táskám az előszobába a kulcsot pedig a kis asztalra, majd felmentem a szobámba. Már egy ideje egyedül lakok, szóval senki nem mondja meg, hogy mit hogyan csináljak.
Lefeküdtem az ágyamra és egyetlen szó járt a fejemben...pontosabban egy név: Joy
Nem tudom mire föl, de most különlegesnek érzem magam. Biztos nem sok embernek nyílik meg ennyire. Jó hát ez nem olyan nagy cucc, de most tegye fel a kezét az akinek elmondta. Szerintem csak Willnek (?) és Mi-Mi mi is a neve? Ja igen... Mirandának mondhatta el. És ne felejtsünk ki engem.
Kb. 2 órán keresztül nyomkodtam a telefonom. Jött néhány üzim nem tudom hány millió ismerős jelölésem és annál is több értesítésem. És ez még csak facen volt. Twitteren...hát azt hosszú lenne elmondani. De azért azzal eldicsekedek, hogy bekövettek- csak ma- 157-en. Na jó volt már több...
Meguntam ezért bekapcsoltam a tévét és miközben néztem elaladtam.
Joy, Joy, Joy, Joy...
Hi.:))
Tudom nem gyűlt össze a 2komi, de nem is vártam, mivel eléggé rövidke lett az előző rész. Remélem ez elnyerte a tetszéseteket.:))
A részről...
Csak szerintem történt itt valami?:DD Lenne a résszel egy kapcsolatban kérdésem:
- Szerintetek miért mondta el a nevét (Joy) ilyen könnyen?
A következő rész 3komi után hozzom (állatalában 2-őt szoktam kérni, de kiváncsi vagyok, hogy összegyülik-e).:))
xx
~Lisa
